Biztosan Veled is volt már olyan, hogy nagyon akartad a változást. Aztán teljes erőddel belevágtál az újba, de nem sokkal később egy kísértetiesen hasonló helyzetben találtad magad. Vagy épp ugyanabban. A főnököd ugyanúgy rád zúdított mindent, mint az előző helyen, ahonnan éppen ezért jöttél el. Ráadásul a kiszemelted, akiről azt hitted, hogy most...
Dallamos intro, magabiztos lány, tökéletesnek hitt élet. Aztán jön a csavar. Tudod, amikor a lány hatalmas szülinapi meglepetéssel készül a szerelmének, aki cserébe ott helyben, mindenki előtt megalázza és elhagyja. Majd a fájdalom és bánat hatására a lány hátrahagy mindent, és új életet kezd. Új dolgokat próbál ki, új embereket ismer meg....
Csak álltam és néztem a tükörképem. Fáradt, meggyötört arc nézett farkasszemet velem. Talán Te is álltál már úgy a tükör előtt, hogy fogalmad sem volt róla, hogy ki áll veled szemben. Eltévedtél, és fogalmad sincs merre tart az életed. Napok, amik ugyanúgy telnek, hetek, amikből hónapok lesznek, de mégsem haladsz semerre.
Talán azért, mert a szüleim válása után még jobban akartam hinni benne, talán azért, mert túl sok Disney mesén nőttem fel, de az én álmaiban mindig egy királylányos happy end szerepelt.
Tartozom egy vallomással. Ott voltam. Hűen, a nekem ajándékozott címhez. Ott álltam a bejáratnál Zamárdiban és arra gondoltam, milyen szerencsés is vagyok, hogy ez megtörtént velem. Fesztiválszezon, barátok és új élmények. Kívánhatnék ennél többet?
"Két éve még ölni tudtam volna azért, hogy visszaadhassam ezt a "címet", csak ne törték volna össze a szívem. Ma már nem cserélném el semmire."
Végül ott állsz és azon kapod magad, fogalmad sincs mivel érdemelted ezt ki. Átvertek. Már megint. Pedig Te nem akartál mást, csak hinni. Hinni, hogy ez most más lesz. Most jó lesz. Vele minden jó lesz. De nem így lett.
Milyen jó dolog is minden nap egy kapcsolat biztonságérzetében kinyitni csipától összeragadt szemünket. Az ébresztőóra kegyetlen riasztása után visszabújni a még egyenletesen szuszogó hercegünk mellkasára. Megnyugtató a biztonság, nemde?
Becsukod a szemed, és mély lélegzetet veszel. Elkezdődött egy új fejezet. De Te hiába erőlködsz, csak a múlt van előtted. Vajon gondol még rám? Mit csinálhat most? Lehet, hogy továbblépett? Aztán eszedbe jut, hogy téged ez nem érdekel. Hiszen lezártad. Vége. Pedig senki nem hibáztat érte, ha ezek a kérdések felmerülnek benned.
Mától eljárok edzeni. Betartom a diétát. Nem írok vissza neki. Mától megváltozik minden. Milyen egyszerűen hangzik, nemde? Nyugodj meg, attól, hogy ma is érintetlenül maradt az edző táskád, vagy, mert ma is elcsábultál a lila tehén "Csak egy kockát!" tekintetétől, még nem jelenti azt, hogy átálltál a Sötét oldalra, fogalmazzunk inkább úgy, hogy...