A múlt árnyékában
Becsukod a szemed, és mély lélegzetet veszel. Elkezdődött egy új fejezet. De Te hiába erőlködsz, csak a múlt van előtted. Vajon gondol még rám? Mit csinálhat most? Lehet, hogy továbblépett? Aztán eszedbe jut, hogy téged ez nem érdekel. Hiszen lezártad. Vége. Pedig senki nem hibáztat érte, ha ezek a kérdések felmerülnek benned.
Akárhányszor úgy döntesz, hogy újra kezded, a régi életed lapjai attól még örökre ott maradnak benned. Nem tépheted ki, nem írhatod át őket. Nincs is rá szükséged. A legfontosabb dolog, hogy Te magad is belásd végre, okkal fejeződtek be, és semmilyen szerepük nincs már az új fejezetben.
Talán Te is ismered a Szex és New York film méltán híres jelentét, amikor Carrie végre révbe ér. Szerelem, szakítás, civódás és békülés. A végtelennek tűnő hullámvasút úgy tűnt, a végéhez ért. A lányok összegyűltek, hogy együttes erővel számolják fel a múltat, egy szebb jövő reményében. "Kincs". "Szemét". "Tároló". Egy görbe estén a négy barátnő harmincnyolc dobozba pakolt el húsz hosszú évet.
Mindig, mikor felszámolod az addigi életed, a szép és a keserűen fájdalmas emlékek egyaránt a felszínre törnek. Rajtad múlik, hogyan kezeled mindezt. Legyen szó szakításról, munka- vagy lakhely változásról, bizony összepakolni a múltat és tovább lépni az ismeretlenbe félelmetes. Dönthetsz úgy is, hogy teljesen felégetsz magad mögött mindent. Persze ez a "könnyebb mondani, mint csinálni" eset. Pont úgy, mintha fognád a könyv egy fejezetét, és kitépnéd. Te is tudod, hogy ezt nem teheted meg, hiszen akkor értelmét vesztené a történet. Aztán van, amikor összeszedsz mindent, és magaddal viszed. De tényleg, mindent. Még az utolsó rózsaszálat is, amit gondosan szárítottál azért, hogy megőrizze az első szerelmes pillanat emlékét. Sorra töltöd a dobozokat az addig szerzett élményeiddel, hogy az új életedet megtöltsd vele. De most őszintén, mi a fenének építenéd fel még egyszer azt, ami egyszer már tönkrement?
Végül van, hogy Te magad is belátod, nincs tovább értelme. Eljött az új fejezet ideje. Gondosan összepakolsz mindent. Közben azt is pontosan látod, mennyi mindennel gazdagította ez a történeted. Ezért kiveszed belőle mindazt, amit tanított neked, és a "tárolóba" teszed. Minden egyes emlék, amit elteszel a tanítód lett, Te pedig magaddal viszed. De nem azért, hogy ugyanazt az életet újra felépítsd belőle. Azért, hogy útmutatóként szolgáljon a következő fejezethez.
Persze most lehet, hogy mérges vagy, hiszen vége lett. Megint kezdhetsz elölről mindent. Pedig örülnöd kéne. Minden, amit elszúrtál, vagy elkövettek ellened megmutatta, hogyan ne csináld legközelebb. Neked csak jól kell tudnod "dobozolni" az emlékeket.
Én, bár kaptam egy hatalmas segítséget az új fejezetemhez, sok mindent magammal cipeltem. Először is minden emléket egy dobozba tettem, amit atom biztosan elzártam a ház egyik mélyen eldugott szegletébe. Hiába voltak egykor kincsek, nem maradt helyük az új életemben. De megőriztem mindet, hogy emlékeztessen miért alakult így a történetem. Ennek ellenére az elmúlt másfél évben kétszer is a doboz közelébe merészkedtem. Hiányzott a régi életem. Vagyis azt hittem, hogy hiányzott, pedig valójában csak elgyengültem. Ott ültem a doboz felett, végig néztem az összes szép emléken, és hirtelen el sem tudtam képzelni, hogyan lehetett vége.
Mielőtt teljesen becsavarodtam volna az emlékek viharában, lassacskán összekapartam azt a nem kevés fájdalmas pillanatot, ami a végén feltette az i-re a pontot. Aztán kijózanodtam. Újra végig néztem a doboz tartalmán. Megláttam benne az összes átsírt éjszakát és a reménytelenül dédelgetett álmokat. Egyből megértettem a "tároló" értelmét és visszahelyeztem a doboz fedelét.
Nem bűn, ha néha elmerengsz a múltban. A probléma akkor kezdődik, mikor azt hiszed lezártad, közben pedig még mindig a régi szálakat szövögeted az új helyett. Aztán pislogsz, hogy az életed miért omlik - újra - kártyavárként össze. Ahhoz, hogy ki tudj lépni a múltad árnyékából előbb-utóbb mindent dobozba kell tenned, és a pontot sem árt odatenni a fejezet végére. Fedezd fel a tiszta lap lehetőségeit. De soha ne felejtsd el az előző fejezetek tanulságait. Lapozz, végre!
