3+1 ok, amiért sosem cserélném el a fesztiválkirálylány "címet"

"Két éve még ölni tudtam volna azért, hogy visszaadhassam ezt a "címet", csak ne törték volna össze a szívem. Ma már nem cserélném el semmire."

Egyetlen facebook poszt. Hat sor. Ennyi kellett ahhoz, hogy gyökeres fordulatot vegyen az életem. Igazából mindent annak a fene nagy öniróniámnak köszönhetek. Megcsaltak. Rohadtul fájt. Megalázva éreztem magam, hogy az a személy, akit én mindennél jobban szerettem, hónapokon keresztül átvert.

Csak túl akartam lenni az egészen. Elfelejteni mindent, amit azokban a hónapokban átéltem. Vissza akartam kerülni a rózsaszínmentes életbe. Így került a képbe egy "Sold out"-os koncert, ami először lehetetlennek tűnt, utána pedig életem bulija lett.

Ugyanis a virtuális összefogás ereje hadseregként indult a megmentésemre, mikor egy jegyért reménykedve megosztottam a történetem. Sok ezer lájk, rengeteg komment, meg persze egy jegy a koncertre. Soha nem hittem volna, hogy ez megtörténhet. De azt még inkább nem, hogy utána lehetőséget kapok arra, hogy egész nyáron elfelejthessem, hogy kicsesztek velem.

Fesztiválszezon. Barátok, nyár, szabadság. Én pedig megkaptam a belépőt egy egészen új élethez - immáron harmadik éve.

Íme 3+1 ok, amit a fesztiválkirálylány "címnek" köszönhetek:

1. Megismertem önmagam

Vajon hány ember mondhatja el mindezt? Nekem ott, akkor, nem volt választásom. Minden, amiben eddig hittem, akiben hittem hirtelen már nem volt ott. Volt egy álmom egy életről, egy családról, amiből nem maradt más, csak összetört ábrándok. Helyette voltam én, egyedül. Rohadt egyedül. Azt sem tudtam mi lesz velem, mihez kezdek majd nélküle. Rá kellett jönnöm, hogy az egész életemet éveken keresztül csak köré építettem. "Mit FOGUNK csinálni, ha...?" "Mi lesz VELÜNK, ha...?"

Az egyetlen egy hiba ebben a gondosan felépített rendszerben az volt, hogy azt gondoltam nem kerülhet bele porszem. Márpedig került. Fekete hajjal és egy rendkívül irritáló, kopogós cipővel érkezett - amiről én persze csak hét hónappal később értesültem. Áucs.

Viszont rájöttem, hogy egyetlen egy dolog hiányzott a képletből: ÉN. Ki is vagyok én? Mit akarok az élettől? Mik a terveim most, hogy a gyerek meg a vasárnapi ebéd receptek hidegre kerültek?

Aztán jött egy őrült nyár és vele együtt rengeteg új ember az életembe, akiknek köszönhetően szépen lassan megkaptam a válaszokat. Szép lassan bemutatkoztam annak, akivé formáltak az évek és egyúttal körvonalazódott az új életem ösvénye is.

2. Újra felfedeztem a világot

Ugyan már! Tedd a szívedre a kezed. Biztosan te is tűntél már az éterből, mert beszippantott a rózsaszín felhő ellenállhatatlan varázsa. Amikor más sem jár az agyadban, csak hogy mit csinálhat a másik, vagy éppen mit főzz neki, mire hazaért a munkából.

Pedig ennél sokkal több van a világban. Én nem mondom, hogy nem jó dolog szeretni, meg valaki mellett egy egész életet leélni. Csak olyan könnyű hozzászokni az állandóhoz. Pedig az igazi dolgok a komfort zónán túl vannak. Amikor újra elkezdesz ismerkedni, új hobbikba kezdeni, új célokat kitűzni.

Úristen mennyi mindenről feledkeztem meg, miközben mindennap a tiszta ruhákat teregettem. Te például mikor csináltál valami újat? Mikor hagytad el a komfort zónádat?

3. Megtanultam értékelni a legapróbb dolgokat

A legtöbb dolog az életben sajnos nem tart örökké. A szerelem, a barátság, de akár egy pillanat, amiről azt kívánod, bár sose lenne vége. Pedig vége lesz.

Az élet egy állandó körforgás és te sosem tudhatod, hogy az, aki épp most a szívedhez a legközelebb áll, hol lesz jövőre. Bizony néha nem úgy alakulnak és akármilyen stabilnak is tűnnek a dolgok, elég egy aprócska porszem, hogy az egész darabokra hulljon.

Pedig néha elfelejtjük mennyit is ér egy ölelés, vagy egy kedves szó. Ahogy azt is, milyen jó dolog is, ha a kedvenc számunk szól a rádióban, ahelyett hogy reklámok idegesítenének, miközben araszolsz.

Rájöttem, hogy nem tart minden örökké, ezért jobb, ha teljes mértékben a pillanatra koncentrálok. Nem azon agyalok, hogy mi lesz, ha vége, hanem hogy milyen jó érzés, hogy ott lehet és megtörténik velem. Hiszen együtt énekelni a kedvenc számodat egy többezres tömeggel, felbecsülhetetlen és már soha senki nem veheti el. Viszont mindig mosolygok, ha felidézem. Igen, most is.

+ 1 Lehetőséget kaptam a SHE.hu-tól

De most komolyan. Mekkora esélye volt annak, hogy egy évvel az ominózus pofára esés után, a második fesztivál szezonom alatt összehoz az élet 4 csajjal, akikkel együtt kell laknom, és akikkel már az első este át akartuk rendezni egymás arcát. Mert a lányok ugyebár szelídek. Ugyan már!

Aztán mindannyian rájöttünk, hogy ez így hosszú 5 nap lenne, és a végére nem biztos, hogy a két srác, aki velünk lakott, elég lenne arra, hogy megfékezze az amazonok csatáját. Ezért fogtunk egy jó öreg folyékony béke bírát, ami nem is olyan hosszú idő után rávilágított, hogy ha egy kicsit egymás álarcai mögé nézünk, valójában nagyon is sok közös rejlik bennünk.

Fél évvel később elindítottam a blogomat az újrakezdésről. Másnap már ott villogott az ablak és a lehetőség a mi drága főszerkesztőnktől: "Hogy merészelted eddig eltitkolni, hogy így tudsz írni?"

Szóval ezentúl a SHE oldalán is megtalálhattok ;)

Egy szó, mint száz, minden évben van egy reggel, ami más, mint a többi. És minden évben van egy lány, aki bár fájó emlékekkel, de mégis boldogan, új emberként indul el, hogy kiderítse, mit rejt az idei fesztiválszezon. Így lett az én történetem végül happy end.