Rózsaszín felhőből a valóságba

Milyen jó dolog is minden nap egy kapcsolat biztonságérzetében kinyitni csipától összeragadt szemünket. Az ébresztőóra kegyetlen riasztása után visszabújni a még egyenletesen szuszogó hercegünk mellkasára. Megnyugtató a biztonság, nemde?

Együtt sokkal könnyebb harcolni a világ ellen. Ott álltok ketten és a legnagyobb probléma sem tűnik nagyobbnak egy apró bukkanónál. Mert Ő szeret. Megvéd és átsegít mindenen. Legyen akármilyen szar munkahelyed, vagy akárhány ellenséged, hazaérve hozzá már semmi nem annyira elviselhetetlen. Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy vége, és Te ott fekszel egyedül a sötétben. Tudom, mert éreztem már ilyet.

Hosszú éveken keresztül én voltam mindig az a lány, aki hitt a szőke hercegben. És azok - még ha nem is voltak szőkék -, mindig el is jöttek. Hirtelen, nem várt pillanatokban érkeztek. Ott voltak, hogy megnevettessenek, erőt adjanak és szeressenek. Aztán mikor leléptek, én homokba dugtam a fejem. Olyannyira az életem részei lettek, hogy fogalmam sem volt, mi lesz velem, ha már nem lesznek.

El sem tudtam képzelni, hogy újra a "kirakatba" kerüljek. Hiszen én már elkeltem! Gondolom, Te is voltál már így ezzel. Újra megismerni valakit, újra végig járni egy kapcsolat létráját, sokszor elég félelmetes vállalkozás. Nem is tudjuk elképzelni, míg újra ott nem állunk az első fokán. Sokan ezért nem is csinálják. Hosszú ideig gyászolják, mire belátják, hogy az a bizonyos többé nem jön vissza már. Később, miután gyógyulásig nyalogatták a sebeiket, előmerészkednek. De még mindig fogalmuk sincs, mitévők legyenek. Pont úgy, mint amikor Aranyhaj kimászott a toronyból végre. Egy egészen új világ nyílt meg előtte. A burokból egyenesen a cenzúrázatlan való életbe lépett. Ahol nem minden rózsaszín, ahol a dolgok igenis fájdalmasak lehetnek, és nem lesz, aki megvédjen. Persze ez csak egy mese. De pont ilyen, amikor újra kezded! Csak is rajtad múlik, hogy lesz-e újra happy end.

Azonban tény, elfogadni, hogy valami, amiben éltél véget ért, néha még az amúgy kiegyensúlyozott embereknek is baromi nehéz. Én másfél év alatt értettem meg a lényeget, addig viszont számtalan hülyeséget elkövettem. Sokféleképpen lehet lezárni egy kapcsolatot, de van pár dolog, amivel csak a saját életed bonyolítod.

Íme 3 egyszerű tipp, amit ha nem csinálsz, egészen biztosan nem kell a rózsaszínfelhőből kikerülve a szemeid forgatnod, mikor az érzelmektől sokszor túlfűtött Bridget Jones alakításaidra visszagondolsz.

1. Dagonyázás a múltban

Hopp, itt egy fénykép. Ott pedig egy régi póló. Ilyenkor a legapróbb kis kacat, amit adott is elég lehet egy mártírkodós fél órához. Ilyenkor még a TV-t is kár bekapcsolnod, mert egészen biztos, hogy minden csatornán Julia Roberts szelidíti meg a milliárdos üzletembert, vagy épp a másikon a kisvárosi könyvesbolt tulajdonost. Aztán Te is csak az utcába begördülő limuzint kémleled, amiből az exed majd rózsacsokorral a kezében vall szerelmet. Na, még mit nem!  Lehet, hogy exed elvágtatott egy szőkével, de az az Ő problémája, nem a Tied. Viszont, ha Te továbbra is egész nap kócos hajjal az ágyban fetrengsz, és napjában százszor csekkolod a facebookot abban reménykedve, hogy valami jelet hagy majd az üzenőfalon, esélyed sem nyílik, hogy meglásd újra a szépet. A legjobb lesz, ha szépen felemeled a hátsó feled és új életet kezdesz!

2. "De mi lett volna, ha...?"

Ne agyalj a múlton. Hidd el, nekem erre éveim mentek el. Sőt, néha még most is el kell hesegetnem, ha egy-két kósza gondolat beférkőzik a fejembe. Miért hagyott el? Miért csalt meg? Hol rontottam el? Ugye milyen kis sunyi dögök tudnak lenni ezek a kérdések. Pedig a válasz könnyebb nem is lehetne. Azért, mert! Mert Ő így döntött. Pont. Attól, hogy Te ezen kattogsz, Ő még ugyanúgy a másik csaj mellett fog ébredni. Tehát, fejezd be! Azzal, hogy saját magadat emészted, maximum azt éred el, hogy egyre mélyebb gödröt ásol ahelyett, hogy inkább megragadnád az új lehetőségeket. Ne keresd a miérteket! Már úgysincs értelme.

3. Ne keresd másban a vígaszt!

Ne, ne, ne! De tényleg, ne! Mindig is én voltam az az ember, aki szépen a sebeit tisztára nyalogatva meggyászolta a kapcsolatait. Olyannyira, hogy ilyenkor általában a falaimat még a kínaiak is megirigyelhették volna. Nem volt ez másképpen legutóbb sem - na jó, azért egy picit mégis. Hiszen ahelyett, hogy otthon ültem volna és százas zsepikből építettem volna várat, lehetőséget kaptam, hogy a fesztivál szezon feledtesse velem minden bánatomat.

Persze egyből aranyba is foglaltam, minden hímnemű egyed, aki egy kicsit is félti, amit a gatyájában rejteget, jobb, ha távol marad tőlem. Éppen ezért teljesen egyértelmű volt, hogy a második este csuklik össze előttem a következő "tanulságom". Akár mekkora is volt a "fütyi undorom", csak nem hagyhattam ott. Lehetett volna ez is a happy end, de ugyan már, Te sem hiszed, hogy majd az összetört szíved darabkáit majd egy másik ember szedi össze?! Igen, ilyenkor minden szép szó mentsvár lehet. Szépen hangzó mondatok ezek, de általában csak mesterien betanult remek művek. Nincs is könnyebb préda egy már megsebzett vadnál, ezt azért ne felejtsük el.

Nem is kell mondanom, hogy pár héttel később jól pofára estem, amikor nemes egyszerűséggel az én kedvesem megérezte a következő áldozat illatát. Hogy mi maradt? A teljes kiábrándulás. Hosszú hónapok munkájába került, mire végre újra nem a kandalló elé leterített díszként gondoltam a másik nemre. Persze, most csak viccelek! (Amúgy nem.) De ugye, hogy nem éri meg?

Nyilván nem én leszek az, aki megmondja Neked, hogyan hozd rendbe az életed. Nekem sem sikerült egyszerűen. Őrülten szerettem, és halovány fogalmam sem volt mihez kezdek, miután az annyira már nem is hercegem nemes egyszerűséggel elvágtatott a messzeségbe. Aztán szépen lassan rájöttem, ha nem a hiányra koncentrálok, hanem amit hozzá adott az életemhez, akkor már nem is olyan szörnyű a "rózsaszínköd mentes" élet.